Utolsó tangó Buenos Aires-ben...

Délelőtt lementem netezni a Havana elé, elintéztem amit még el kellett intéznem a hazaút előtt. Akkora szerencsém volt, hogy épp egy reptéri taxis volt a ház előtt (egy utasra várt), úgyhogy gyorsan meg is beszéltem vele, hogy jöjjön értünk egy autó másnap délelőtt 10.30-ra. A reptéri taxik ugyebár fix tarifával dolgoznak, így már nem kellett attól tartanunk, hogy becsapnak minket. :-)

Áron pár nappal ezelőtt megkért, hogy a nyárvégi Danubiando fesztivál színpadi show-jának díszletéhez készítsek pár fotót és videót a híres Plaza Dorrego-ról. Az utolsó napra maradt ez a feladat... Taxival mentünk ki a Plaza Dorrego-ra, ahol rengeteg fotót és videót készítettem. Jó volt belegondolni, hogy az én fotóim alapján készítik majd el a tangó-show díszleteit! :-) Egy kis szerencsénk is volt, mert épp akkor pakolt ki egy utcatáncos tangós pár, úgyhogy megnéztük pár táncukat (videóztam is). Még pénzt is adtam nekik, megérdemelték!



A placcról elindultunk a metró irányába, hogy majd azzal menjünk el a DNI tánciskolába, ahol egy másik szívességet kellett teljesítenünk: Budai Laci párjának (Andinak) kellett egy megrendelt és kifizetett cipőt átvennünk. Na de csak szépen sorban....... Szóval a metró felé menet betévedtünk egy ruhaboltba, ahol mindketten jól bevásároltunk. Én végül 2 pólót vettem, Jucus pedig egy gyönyörűszép, kifordítható pink-fekete ruhát (amit négyféleképp lehet hordani).

Kicsit elhúztuk az időt a ruházkodással, így a metró helyett taxival mentünk el a DNI-be (az új suliba, ahol eddig még nem jártunk). Ez a taxis nagyon béna volt... szerintem fogalma sem volt róla, hogy hová kéne minket vinni. Olyan csigavonalban közelítette meg a helyszínt, hogy közben kétszer is rá kellett szólnom, hogy mégis merrefelé megyünk... Nagynehezen odaértünk, persze jó sokat kellett fizetnünk a városnéző körútért.

A DNI-ben ért a következő negatív meglepetés: közölték velünk, hogy nincs kész a cipő, mert nem lett kifizetve előre... sőt, a magyar pár aki a cipőt rendelte, még elvitt másik 2 pár cipőt, fizetés nélkül. Na, ezen ledöbbentünk. Nem hittük el Budai LAciékról, hogy ilyet csinálnának (max. figyelmetlenségből). Még Pablo is odajött, és elmondta a sztorit az ő szemszögéből. (Közben Jucus megtalálta az édes kiskutyát, és jázstott vele egy kicsit.) Szóval nem kaptunk cipőt, ráadásul a magyarokról is azt hitték, hogy tolvaj banda. Nagyszerű... A DNI-ből egy pizzériába mentünk, mert már éhesek voltunk. Amíg sült a pizza, felhívtuk Andit, és elmeséltük a sztorit. Ő meg volt győződve róla, hogy letették az asztalra a pénzt (a 2 cipőért + a megrendelt cipő teljes árát is). Ezek szerint egy recepciós vagy mittudoménki eltette zsebbe a pénzt. Szép, mondhatom.

Miután bevágtuk a pizzákat (megettük), taxival mentünk a közeli Palermo negyedbe. Ott sétáltunk egy jót azon a környéken ahol én 2 éve laktam (Bonpland y Gorriti). Még a házat is megtaláltuk... :-) A környék egyébként fel volt túrva, építkezések és útfelújítások mindenfelé... Nekem nagyon jó volt arrafelé nosztalgiázni, és mindezt a gyönyörű feleségem oldalán... ejjjha! :-)))



Elgyalogoltunk a Plaza Italiára, ahol a parkban pihentünk kicsit, aztán metróval mentünk haza. A jó ksi túra után jól esett egy kis alvás. Estefelé elmentünk ajándékokat venni. Nem volt egyszerű, nehezen találtuk meg azt amit venni akartunk (egy csomó kacsaf*szt és alfahóreszt, mateát és egyebeket). De azért csak sikerült összeszedni egy fél bőröndnyi cuccot. :-) Aztán jött a pakolás... elég nehezen, de sikerült a bőröndökbe beletömni mindent.



Az utolsó este nem múlhatott el milonga nélkül!!! :-) Irány a Viruta, ahol hajnali 4-ig táncoltunk!! Szomorúan jártuk el az utolsó táncunkat Buenos Aires-ben...



De hazafelé felvidultunk kicsit, amikor kiderült, hogy a taxis felismert minket (már korábban is vitt haza minket a Virutából). Aranyos pasi volt, jó hangulatban taxiztunk vele haza. Ebben az évben utoljára tértünk nyugovóra a Buenos Aires-i kis apartmanunkban...

Cipővadászat

Ébredés és egyéb formaságok után nekivágtunk a napsütéses dögmelegségnek, hogy elintézzük amit még el kell intéznünk. Első célállomásunk az Iberia légitársaság irodája volt, meg szerettük volna erősíteni a pénteki hazautat (állítólag ez a szokás). Útközben betévedtünk egy játékboltba. Elég nagy választék volt, rengeteg társasjáték, csocsó, billiárdasztalok, kártyák... de nem vettünk semmit (a kártya drága volt, pedig szerettem volna venni egy csomaggal).

Az Iberia irodájáig kb. 6-7 blokkot kellett gyalogolnunk, én majd meggyulladtam a melegben. Az irodában elég hamar sorra kerültem, és egyből azt közölték velem, hogy egyáltalán nem szükséges megerősíteni a hazautat. Azért én csak erősködtem, hogy legalább a székünket foglalja be, mert az még nem volt megerősítve... Na, ezt meg is tette, de nem oda kaptunk helyet ahová a jegyvásárláskor kértem (csak reménykedtünk, hogy legalább egymás mellé). De legalább megnyugodtam, hogy rendben lesz a hazaút. :-)

A következő célállomás a Fabio Shoes és a Darcos Tango cipőboltok voltak. Útban arrafelé észrevettünk egy ruhaboltot, ahová gyorsan be is mentünk. A hapsi saját maga készítette a pólókat, jó minőségűek és ötletesek voltak, be is vásároltunk rendesen. :-) Útban a cipőboltok felé még beültünk egy Havannába, reggelizni (jeges-tejes kávé, medialunas...). Szerencsére volt wifi (kaparós sorsjegyen adták a jelszót hozzá), úgyhogy fel tudtuk hívni Skype-on Jucus szüleit (csak ők voltak bejelentkezve). Közben át is vettem az egyik új pólómat. :-) A finom reggeli után már meg sem álltunk a cipőboltokig.

Először a Flabellába mentünk, hogy egy hazai tangós srácnak megvegyük a kiszemelt cipőjét. Na, abban a boltban minden volt, csak rendszer nem! A cipők dobozokban álltak egy nagy kupacban, az eladók semmit nem találtak meg amit kerestek.


Én szúrtam ki az egyik dobozt, amiben a kiszemelt cipő volt. Már majdnem megvettük, amikor kiderült, hogy egy számmal kisebb cipő volt a dobozban. Na, mentünk is a következő cipőboltba, a Darcos-ba. Ott is találtunk egy cipőt ami szóba jöhetett, de nagyon drága volt (430 peso). Próbáltunk alkudni arra hivatkozva, hogy a CITA-n a Darcos standon az öregúr 250-ért adta a cipőket (ez sajnos nem igaz, de megpróbáltuk hitelesen előadni). Az eladó nem volt valami hiszékeny, aszonta menjünk vissza később a CITA kártyánkkal, addig megkérdi az öreget. Na, mentünk is tovább...

Fogtunk egy taxit, irány a Fabio Shoes, ahol végre átvehettem a rendelésre készült sárga cipőmet! A taxisról kiderült, hogy görög származású, angolul is beszélt kicsit. Azt mondta, hogy itt veszélyes taxizni, 10 peso-ért fegyvert fognak rád, és elvágják a kezedet (mi ilyesmivel nem találkoztunk, de el tudjuk képzelni...). Megint volt valami tüntetés, ez kicsit lassította a forgalmat.

A Fabio-ban ott volt a kész cipőm... de eléggé fura alakja volt. Ugyebár 42-es hossz és 43-as szélesség volt nekik megadva, ebből lett ez a fura, kövér banánra hasonlító cipő. Ha jól meghúztam a fűzőt, nem volt olyan feltűnő a szélessége (más 42-es cipők szorítottak, ez a 43-as meg bő volt). De nem igazán szerettem belé... talán majd idővel. Azért kifizettem a maradék pénzt, és már mentünk is tovább.

A közelben volt a másik két bolt, a Leike és a Neotangó. Előbbiben nem találtunk iolyan cipőt amit a magyar tangós lány kért, úgyhogy mentünk át a Neotangóba. Ott végre volt olyan amilyet kerestünk, úgyhogy meg is vettük (szép zöld női cipő). Jucus vett magának egy tangós nadrágot, szerintem nagyon szexi!! :-))


Innen a mosodába vettük az irányt, hogy átvegyük a tiszta ruhákat. Közben találtunk egy újabb cipőboltot, de nem volt benne olyan cipő ami megtetszett volna... Viszont volt egy kis macska, és egy fotós, aki ki tudja mit fotózott (talán a macskát?). Onnan már hamar elértünk a mosodába, ahol búcsúzáskor készítettünk egy közös fotót a mosodás lánnyal (nagyon megkedveltük, olyan aranyos!).

A tiszta ruhákkal és a cipő-zsákmányokkal megrakodva mentünk hazafelé, hogy lepihenjünk. Otthon nem pihentem sokat, mennem kellett a McDonalds-ba netezni, nameg be kellett ugranom megint a Flabellába és a Darcosba, hogy végre megvegyem a cipőt amit kértek tőlünk. A Darcosban közben utánajártak a kedvezménynek, és kiderült, hogy semmi kedvezményt nem tudnak adni (elég buták, dehát ez van...). Úgyhogy megint benéztem a Flabellába, ahol azzal az örömhírrel fogadtak, hogy találtak egy megfelelő méretű cipőt abból a modellből amit kerestünk! Úgyhogy megvettem a fekete-sötétkék férfi cipőt... aztán irány a meki. Ott elintéztem amit kellett (internet nélkül nem tudok sajnos dolgozni, pedig azt is muszáj néha), aztán mentem haza a kicsi feleségemhez! :-) Útközben még beugrottam a boltba, és vettem tejet, hogy tudjunk végre palacsintát sütni.


Sütöttünk is! :-)) Nagyon jól sikerült, pedig izgultunk, mert a tésztát kézzel (villával) kellett kikavarni - ezt Jucus vállalta be. A palacsintákat már én sütöttem... nagyon finom lett!!!! :-) A TV-ben épp a Bridget Jones kezdődött, amit végig is néztünk. Már fáradtak voltunk, így ez a nap is milonga nélkül ért véget. De legalább sokmindent el tudtunk intézni, és a végén még jól is laktunk! :-)

Nagy az Isten állatkertje!

Nem normálisak ezek az argentinok... ahogy a szemétproblémát kezelik, az valami őrület! Este kiteszik az utcára a szemeteszsákokat, amiket a turkászok szépen felbontanak, szétcincálnak és kiveszik belőle az értékesebb hulladékokat. A széttrancsírozott szemétkupacokat később kukásautók gyűjtik össze... úgy dobálják be az autóba a szemetet, hogy a fele mellémegy. Olyat is láttam, hogy egy kukásautóból kifelé dobálták a szemetet az utcára! Egyszer pedig egy taxi kereke beakadt egy zsákba, és húzta magával végig az úton, a taxis észre se vette. Koszos, büdös banda ez itt, senkinek se ajánlom ezt a várost. ;-)

De ha már ide vetett minket a tangózás utáni vágy, igyekszünk minél többet megnézni a "Jó Levegő Városából". Úgyhogy délután 2 után fel is kerekedtünk, hogy meglátogassuk az állatokat a kertben. Metróztunk a Plaza Italia-ig (ez nem egy pláza, hanem egy tér!), ahol Jucus egyből kiszúrta a Havanna nevű kávézót, úgyhogy be is ültünk egy kis finom tejeskávés finomságot iszogatni.


Utána már irány az állatkert! Olyan jegyet vettünk, amivel 4 attrakcióra is bemehettünk (ahová külön kéne fizetni). Az állatkert hatalmas!! A neve kissé csalóka, ugyanis több ember van benne, mint állat... de csak az utóbbiak vannak bezárva (kivéve azok a fura kis kenguru-őzike-kutya-féle állatkák, akik mindenhol szabadon mászkáltak).


Igyekeztem végigfotózni az egész helyet, remélem sikerül visszaadni a hely hangulatát! :-) Most nem sorolom fel, hogy milyen állatokat láttunk, a képek magukért beszélnek. Vettünk állatcsemegét, ami valószínűleg finomabb volt mint az a karamellás popcorn, amit végül Jucus majszolt be. Az állatkaját nem kóstoltam, helyette a kis őzikéknek és egyéb szarvasféle emlősöknek adogattuk oda.




Az első attrakció amire bementünk, a trópusi ház volt... sajnos nem izgultuk agyon magunkat, elég unalmaska volt a hely (láttunk néhány szép színes papajágt). Aztán fel akartunk ülni a (szintén fizetős, de a jegyünkben benne foglalt) bárkára, de kiderült, hogy kb. 500 ember várakozik még rá, szép sorban (lásd fotók!). A bárka kb. 30 métert úszott, egy kis kört megtéve a pici kis tavacskán... na erre nem vártunk 2 órát, annyit nem ért meg.

Már sötétedett, mire körbementünk az állatkerten, és elérkeztünk az akváriumhoz. Ide is csak a kombó-jeggyel lehetett bemenni, de azon belül volt még egy külön fizetős mutatvány, a fóka-móka. Na, erre is befizettünk, és életünkben először megnéztünk egy fóka-show-t!!! :-)) Na az valami fantasztikus volt!! 2 fóka tartott bemutatót: az első táncolt, énekelt, hasoncsúszott, majd beugrott a vízbe, és kiugorva lefejelt egy labdát... aztán a medence peremére támaszkodva tapsolt. :-) A másik, nagyobb darab fóka sípot fújt, vízben táncolt, labdával zsonglőrködött, majd egy rövid kis színjáték után (valaki a fóka helyett beszélt, nagyon ötletes volt) ő is beugrott a vízbe (de csak miután kapott 3 halat, ennyi volt neki beígérve) és ő is lefejelte a labdát. A fókákról felteszek két kis videót, nézzétek meg!! :-) A fóka-show után még gyorsan benéztünk egy hüllőház-féleségbe, de már csak a kijáraton tudtunk beszökni, a bejárat már zárva volt. Így tehát zárásig voltunk az állatkertben.


A betervezet Palermo-séta (az a szép negyed, ahol 2 éve laktam) már nem fért bele az időnkbe, úgyhogy mentünk haza. Egy metrómegállót gyalogoltunk, mert a Plaza Italia-n a metróban nagyon hosszú sor várt a jegyárus előtt. A következő megállónál már senki nem állt sorba... :-) Itthon ettünk egy jót (én 2 pancho-t, majd főztünk milánói makarónit, és abból is ettem), aztán kerestünk valami normális TV adást - sikertelenül. Úgyhogy inkább a fotókat válogattam ki a Picasa-ra. Nagyon kifáradtunk az állatkerti séta után, így már majdnem bealudtunk, de aztán éjfél előtt aszontam, hogy nézzünk el a Beso-ba a milongára, ami 1-ig van.


El is néztünk, de a hely szinte üres volt... Szerencsére belépőt se kértek, így csak bementünk, táncoltunk egyet, aztán ittunk egy italt, megint táncoltunk egyet (rajtunk kívül 2 pár volt még, és 2 magányos mama), aztán a Cumparsita után húztuk a cipőnket és a csíkot. Ha már nem táncoltunk sokat, legalább hazagyalogoltunk, hogy meglegyen az esti mozgás is. :-)

Cipő(tor)túra

Jó sokáig aludtunk.. reggeli után kutatva a hűtőben arra jutottunk, hogy a zöld paprikát megsütjük a tojásokkal. Nagyon hiányoznak már az otthoni finomságok.. az itteni kaják nagyon furák. A rántotta tűrhető lett, befaltuk és már indultunk is a mai körútra.


Elsőként beadtuk a ruhákat a mosodába. Bence már profi módon magyarázta el, hogy melyiket hogyan mossák (fehér, fekete-piros és vegyes). A tiszta ruhákért viszont csak szerdán mehetünk, mert kiderült, hogy másnap munkaszüneti nap lesz (1976-ra emlékeznek). Necces, mert Bencének már csak egy tiszta pólója maradt :-) Ezután 3 cipőboltban is jártunk, nem mindig könnyű az otthoni tangósok igényének megfelelő cipellőt találni...! De végül 2 topánt is hazavittünk. Utolsónak a Fabio Shoes-ba néztünk be, de még nem készült el Bence sárga cipője. Egy feketét is szeretett volna (amilyen Fabian Salasnak is van), de nem volt a méretében, készíttetni meg már nincs idő. Így akkor csak 5 pár új cipője lesz... :-)))


Hazamásztunk, Bence megint elment a mekibe netezni (dolgozni), én meg itthon blogoltam. Hazafelé még bevásárolt pár hozzávalót egy jó kis házi pancho-hoz (hot-dog), így jót vacsoráztunk.

(Itt átveszem a szót - Bence)

Nem tudtuk melyik milongára menjünk (hétfőn "csak" nyolc milonga van) :-), de mivel amúgy is fáradtak voltunk, ottragadtunk a TV előtt... felváltva néztük a Gyűrűk urát, a Harry Pottert és néhány egyéb adást, aztán hajnali 3 körül kidőltünk... másnapra állatkertet és Palermo-túrát terveztünk, úgyhogy ki kellett magunkat pihenni.

Egyesült Mackó Államok

Végre kialudtuk a CITA-t! Már nagyon kimerültünk a végére, de nagyon szuper volt! Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy ez az egész fesztivál inkább a túristáknak szól, aki tényleg intenzíven és hatékonyan szeretne tanulni, annak inkább egy helyi iskolát vagy magánórákat ajánlunk - de ezekről majd úgyis írunk egy összegzést, ha hazamentünk. A fellépések és kedvenc tangómesterek órái miatt viszont mindenképpen hatalmas élmény volt!!
Vasárnapra egy kis sétát terveztünk. Már 2x is kiolvastam a Marina Palmer féle Tangó könyvet, amelyben egy amerikai nő BsAs-i élményeit írja le, mint tangótáncos. Egy ideig utcatáncosként dolgozott a calle (utca, ejtsd: káse) Florida-n, ami közel van hozzánk, így gondoltuk felkeressük a helyet, hátha látunk egy jó kis utcai tangót!

A délutáni hőségben útközben beugrottunk egy cukrászdába pár péksütiért, hogy megreggelizzünk. Itt amúgy mindegyiknek ugyanolyan édeskés kalácstésztához hasonló íze van, hiába más a formája, de azért finomak :-)

Hamar meg is találtuk az utcát, ami leginkább a Váci utcához hasonlít - souvenirboltokkal, éttermekkel, és elszórtan pár mutatványossal, zenésszel és vásárosokkal van teli. Betértünk a Galerias Pacifico nevű hatalmas plázába is, mivel az előző tulaj többször is ajánlotta, hogy mindenképpen nézzük meg, illetve Marina Palmer is ennek a mosdójában öltözött át a fellépésekhez... :-) Az épület egy egész háztömböt elfoglal, az elegáns külső meglepően patinás belsőt takar, gyönyörű mennyezeti freskóval, homlokzatokkal, szökőkúttal, ahová inkább kiállítást, mint plázát tudnék elképzelni. Itt csak egy könyvesboltba mentünk be, hogy megvegyük a Tangó könyvet, de valamiért itt (BsAs) egyáltalán nem lehet kapni! Már több helyen is megnéztük, de úgy látszik itt ez egy átlagos sztorinak számít. Pedig jó lett volna beszerezni angolul vagy spanyolul.


Pár pláza-fotó után már mentünk is tovább. Táncosokat most nem találtunk, de így is láttunk érdekességeket - találkoztunk egy lábbal-festővel, egy pantomim szoborral, egy énekessel és egy hárfással! :-) Végigsétálva az utcán egy gyönyörű parkba, a Plaza San Martin-ra jutottunk. Szeretem az itteni parkokat, belépve mindig olyan nyugalmat árasztanak, mintha nem is lennének körülöttük forgalmas utak. A San Martin ráadásul egy körforgalom közepén van. Hatalmas fái alatt sok ember nyüzsgött, sétált vagy épp aludt. Felfedeztünk egy órási ősfát, az ágai messzire elnyúltak minden irányban, csodálatos volt!


A tér közepén pedig egy kiállítás volt, méghozzá a United Buddy Bears (az Unicef szervezésében), vagyis a kiálított egyen-macikat minden nemzet a rá jellemző motívumokkal festette, dekorálta ki! Nagyon ötletesek voltak!!! Talán egy kicsit soknak tűnhetnek a Picasa-n, de nem tudtunk ellenállni, hogy a legtöbbjüket megörökítsük, olyan aranyosak voltak! :-) A magyar-macinak örültünk, de nem nagyon értettük mit ábrázol... persze a legnépszerűbb az argentin-maci volt Carlos Gardel-el :-)) A legötletesebb az amerikai-maci volt (Szabadság-szobor), de felkerestük még a szívünkhöz közel álló angol-macit, valamint Tunéziát és Indonéziát is :-)


Egy mozgó Helado (fagyi) árustól vettünk két többszörösen újrafagyasztott jégkrémet és elnyammogtuk az ősfa alatt a napsütésben - szép emlék marad :-) A fagyiárus amúgy kétszer rosszul adott vissza, utána ránk akart sózni egy szakadt 2 pesost - utóbbit sajnos egyre többször tapasztaljuk, ezeket az össze-celluxozott pesokat folyton alulra teszik, hogy csak utólag vegyük észre, máshol meg már nem tudunk túladni rajtuk...úgyhogy ezeket félretesszük megtakarításképp :-)))
Mivel Bencének még dolgoznia kellett elindultunk visszafelé, hazafelé még lőttünk pár fotót. Jó nagyot sétáltunk ma is! Ahogy hazaértünk nálam se-kép se-hang, aludtam, mint a bunda :-) Bence még blogot írt és elment a mekibe dolgozni (netezni). Mire visszaért én még mindig teljesen ki voltam merülve, a CITA és ez a város duplán kiveszi az ember energiáját.

Ma estére a Porteno y Bailarin milongát néztük ki (ahol a nagydarab néger macipapát is megismertem). Közel van, de mivel éjjel 1 után sikerült elindulni, inkább fogtunk egy taxit. Mire megérkeztünk épp egy táncbemutató ment, Bence pedig fel is ismerte a srácot - tőle vette a CITA-n a cipőket a Soy Porteno-nál :-) Szépen, tisztán táncoltak, jó volt nézni! A srác nagyon ügyes volt, többször is cifrázta gyors apró lépésekkel és végül akkora sikerük volt, hogy a közönség egy ráadás táncot is kért.

A fellépés után alig találtunk helyet, hogy átvegyük a cipőinket, annyian voltak. Asztalt kellett keresnünk, ahová letelepedhetnénk, úgyhogy kiváncsiságból átfurakodtam magam a tömegen, hogy megnézzem van-e szabad asztal a terem legvégében erre kiderült, hogy van még egy tánctér! Az egész helyiség "L" alakú, valószínűleg nem sokan tudtak erről, mert itt még nagyon sok hely volt! :-)) Le is ültünk egy asztalhoz, de aztán észrevettük, hogy ez a dohányzó rész és hiába mentek 1000-el a ventillátorok Bencét zavarta a füst. Úgyhogy visszamentünk az előző helyre (már itt is le tudtunk ülni, mert sokan hazamentek a bemutató után).

Itt egy (szerintem) profi argetint sikerült leszemeznem. Elég magas volt és úgy magához ölelt, hogy alig érte a lábam a földet :-) Amúgy aranyos volt és tényleg jól táncolt, de őszintén szólva nem sok szabad teret hagyott nekem, éreztem, hogy itt ő a főnök.. Mindenesetre örültem, hogy sikerült vele összehoznom egy tandát! Itt a profibb helyi táncosok nem nagyon hagyják magukat felkérni, esélyt sem hagynak egy cabaezo-nak, csak azoknak akiket ismernek.


Ezután Bence észrevette a Sexteto Milonguero igencsak jóképű énekesét! :-)) Persze a másik terembe ment. Na mondom, én most táncolok vele... úgyhogy én is átmentem, de csak nem nézett rám. Viszont macipapa itt ropta, úgyhogy a következő tandára el is vitt. Most sem volt annyira elemében, gondolom őt is kimerítette a CITA, de azért tudtam volna élvezni a táncot, ha nem kezd el tanítani közben... ezt nagyon nem szeretem, a milonga táncolásra való, ő pedig egyfolytában eröltetett egy forgást (gondolom nemrég tanulta), azthittem már sosem hagyja abba. Miután valahogy túltette magát rajta, hogy ez most nem fog menni továbbtáncoltunk, de ez azért visszavette a kedvemet a vele való további táncolástól. Gyakorolni a praktikán szokás! Épp készültem visszaindulni Bencéhez, de időközben már ő is átjött ide fotózgatni, videózni. Mindketten elfáradtunk, úgyhogy 4 után vettük a cipőinket és hazasétáltunk. :-)

Billie Jean és a puding

Persze már megint sikerült elkésnünk az első óráról, pedig csak 2-re mentünk. Erre a napra 3 tangó óra volt beütemezve (eredetileg 4, de az elsőt kihagytuk).

Jucus nem örült, hogy elkéstünk, mert az első órát a kedvencei, Eduardo Cappussi és Mariana Flores tartották. Az óra témája eredetileg a "milonga murguera" volt, de elfelejtettek hozzá megfelelő zenét hozni, így csak sima milonga lépéseket tanultunk. Kérdésemre Mariana külön nekünk elmagyarázta, hogy mi is az a "milonga murga". Kiderült, hogy ez a stílus a focirajongók dobolós-szurkolós magatartásából ered, illetve karneválok és tüntetések hangulatát idézi. Mariana és Eduardo sokszor használnak ilyen mozdulatokat a koreográfiáikban. Az óra végefelé Mariana azt mondta, hogy ha szeretjük Michael Jacksont, például a Billie Jean-t, akkor arra is táncolhatunk milonga murgát... :-) Hoy beletrafált!! Nekem épp a Billie Jean az egyik kedvencem, már néhány milongán betették a kedvemért (otthon), és táncoltunk is rá. Az óra végén, amikor az összefoglaló tánc következett, poénból megkérdeztem Mariana-t, hogy nem táncolnának-e a Bille Jean-re. És WOW!!!!! Igent mondott!!!!! Alig hittem a szememnek és fülemnek!! Akkor ott először táncoltak erre a zenére, és az egészet videóra vettem!!! Valami fantasztikus és megható volt egyszerre, ahogy erre a zenére táncoltak, a kedvemért! :-)) A zene a termen kívülről is bevonzotta a bámészkodókat, és a végén egy hatalmas tapsvihar jutalmazta a fantasztikus táncosokat. :-) Ez volt a CITA egyik csúcspontja, legalábbis a számunkra. Jucus is nagyon élvezte a bemutatót!! :-) Óra végén meg akartuk venni a tanárok DVD-jét, de nem volt rá pénzünk. Erre felajánlották, hogy most elvihetjük, és majd este a milongán kifizetjük! Jucus nem jutott szóhoz az örömtől!! :-)) Még azt is mondták nekünk, hogy vigyük el este a Billie Jean-t a milongára, mert lehet, hogy ott is arra fognak táncolni! :-) Na ez már tényleg sok volt a jóból... :-) Végezetül még egy közös fotót is készítettünk a mesterekkel. :-)


A szünetben rohantunk a netezőbe, hogy feltegyem az elmúlt 2 nap képeit és a blogot. Kicsit kicsúsztam az időből, így a következő óráról is késtünk 10 percet...

Már megint egy Pulpo óra következett... :-) Ezúttal is egy érdekes polip-figurát tanultunk, úgyhogy ez az óra is élvezetes volt! A figurát nagyjából sikerült is megtanulnunk, majd otthon még gyakoroljuk... :-) Óra végén megérdeklődtük, hogy a csütörtöki Pulpo-szeminárium mennyibe kerül majd. Pulpo csak annyit mondott, hogy olcsó. :-) Partnernője elárulta a pontos összeget is (2 főre 3 óra 160 peso), ami tényleg nem sok egy kis létszámú speciális oktatásért. Ettől függetlenül valószínűbb, hogy ezt már kihagyjuk, hiszen így is van elég gyakorolnivalónk... Pulpoékkel is készült óra végén egy közös fotó. :-)


Ezután különváltak útjaink Jucussal... ugyanis egy női technika óra következett, amin a pasikra állítólag nem volt szükség. Úgyhogy én elmentem pár bankba pénzt felvenni, majd beültem a netezőbe internetes ügyeket intézni. Miután végeztem, az utcán elkaptam egy ingyenes wifi-t, úgyhogy fel tudtam hívni anyukámat Skype-on (otthon már este 11 óra múlt). Miközben beszélgettünk, épp arra járt Pulpo és partnernője. Amikor mellém értek, átadtam Pulpo-nak a telefont (iPhone), és mondtam neki, hogy "Say hello to my mom!", azaz köszönj egyet anyukámnak! :-) Nagy lazán beleszólt, hogy "Hello mom, I'm Pulpo! I'm here with your son, he is great! I send You a big hug! Ciao!" - azaz elmagyarázta neki, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok. :-) Anyukám rendesen meglepődött... :-) Majd a térerő elkezdett romlani, így már csak pár szót beszéltünk, és megszakítottuk a hívást. Hát ilyen érdekes dolgok történtek velünk ezen a napon... :-)

A CITA objektumba visszatérvén még vettem gyorsan egy Pulpo oktató DVD-t, és Jucus apukájának 2 tangós gitárkottát. :-)

Közben Jucus a női technika órán tanulta a női technikákat. Mindenféle gyakorlatokat csináltak, vezetés, követés, utánzás, vakon vezetés, stb. Erről ő tudna bővebben írni, de most épp alszik, így nem zargatom ezzel. A lényeg, hogy nők gyakoroltak nőkkel különféle vezetési és követési technikákat. Az óra utolsó 15 percében már én is csatlakoztam a csoporthoz (rajtam kívül csak 1 pasi volt), úgyhogy Jucusnak nem kellett a nőkkel bajlódnia. :-) Óra végén megtudtuk, hogy a CITA irodában lehetett volna névre szóló oklevelet (diplomát!) igényelni, de erről már lecsúsztunk, mert az iroda már bezárt...

Úgyhogy siettünk is hazafelé, Jucus már nagyon kíváncsi volt a Cappussi-féle DVD-re! Itthon belenézett kicsit, majd én is megnézegettem a Pulpo DVD-t. Aztán én lefeküdtem aludni, közben Juc végignézte a Cappussi DVD-t (kicsit több, mint 1 órás). Aztán kezdtünk is készülődni a CITA záró milongájára, ahol ismét zenekar és fellépések is be voltak ígérve. Én még gyorsan összedobtam egy DVD-t Cappussiéknak, amire az óráikon készített videók, az eredeti Billie Jean táncuk is rákerültek. Utóbbiból csináltam egy olyan verziót, amiben a videó alatt az eredeti zene is hallható, így jobb a hangminőség! Ezt a verziót töltöm fel a YouTube-ra is, nézzétek meg! :-)

Éjfél körül taxiztunk el a "Nino Bien" nevű milonga-helyre. Belépéskor egy kellemes meglepetés várt minket: itt is átvehettük a névre szóló tangó-diplomát, Fabián Salas, Julio Balmaceda és Chicho aláírásával! VÉGRE ÉN IS DIPLOMÁS LETTEM!!! :-)) Miután bementünk a milonga-térbe, ehgyből sikerült asztalt találnunk, ahová letelepedhettünk. Akkor vettem észre, hogy elfelejtettem magammal vinni az ajándék DVD-t. Na, mentem is vissza, felkaptam a DVD-t, és vissza a milongára (persze oda-vissza taxival, szerencsére nincs messze a hely a lakásunktól). A hangulat kezdett alakulni, lassan megjöttek a sztár-tanárok is, illetve újra belénkbotlott Otros "Miguel" Aires és felesége is, akik végül a mi asztalunknál telepedtek le. Ezzel kapcsolatban van egy vicces sztorim: Az asztalunknál ült még egy magányos ausztrál-kínai nőci is, akit gyakran elvittek táncolni. Egyszer Miguel épp leült volna a helyére, amikor épp visszatért a nő. Miguel felállt, a nőci leült, Miguel pedig poénból az ölébe ült kicsit, majd elnézést kért, és felpattant. Na, a nő egy kicsit fel volt háborodva, de végül csak mosolygott egyet. Fogalma sem volt róla, hogy Miguel kicsoda! :-) Mikor vége volt a bulinak, akkor felvilágosítottam, hogy az Otros Aires énekese ült az ölébe. Na, az a nő mennyire ki volt akadva!! :-)) Nem akarta elhinni, hogy mi történt vele!! :-) Percekig csak hápogott, nem jutott szóhoz... lesz majd egy jó sztorija amit mesélhet a barátnőinek! :-)

A milongára visszatérve... a hangulat fokozódott, mi táncoltunk párat Jucussal, majd egyszercsak jött egy táncbemutató! Valami helyi ismeretlen páros táncolt, farmergatyás srác, és egy kis husi partnernő... Nem volt megindító a táncuk, de azért kaptak tapsot rendesen. Aztán beindult a zenekar... a nevüket nem tudom, csak azt, hogy nagyon furcsán játszottak... A négy bandoneon-os (harmónikás) srác nagyon erőteljes volt, csak valami furcsa ütemben játszották az ismert zenéket. A zongorista néha úgy nézett ki, mint aki mindjárt elalszik. Énekes is volt, nem is akármilyen! Vörösre festet haj, és szemüveg! :-) Ehhez még egy rock-énekes mozgása párosult, úgyhogy nagyon morbid hatása volt az egésznek... Nekünk nem tetszett egyik számuk se, nem is táncoltunk a zenéjükre.


Utána jött a sztárok táncbemutatója. Danián Rosenthal és Celine Ruiz kezdtek, utóbbi az itt egyre divatosabb berber gatyában táncolt (mi csak pelenkának hívjuk). Utánuk jöttek Cappussiék, akik sajnos mégsem a Billie Jean-t választották, pedig a zenét már leadtam a DJ-nek egy USB pendrive-on... De azért jót táncoltak! :-) Aztán jött Sebastian Arce és Mariana Montes, de ők valahogy nem kaptak akkora tapsot mint Cappussiék... milongáztak, ügyesek voltak, de nem volt a táncukban semmi extra. Végül még Pulpoék is táncoltak egyet, de Pulpo nem erőltette meg nagyon magát, alig polipozott párat, inkább élvezte a zenét, és énekelt közben. :-)) A show után ismét a közönségé volt a terep, folytatódott a milonga.

Közben Jucus és Otros Aires-né (a nevét nem tudjuk, úgyhogy csak így hívjuk Miguel feleségét) nagyon jókat beszélgettek. :-) Az egyik téma az általunk rendelt csokis és vaníliás pudding volt, amit ők úgy hívnak, hogy "budin". :-) Erről kiderült, hogy köze sincs az általunk ismert pudinghoz, inkább amolyan barátság-kenyér féle sütiről van szó. Le is fotóztuk mindkét "puddingot". :-) Szóval a csajok jól elbeszélgettek, aztán egyszercsak megint a sztároké volt a parkett: az összes tanár-párost bemutatták, és a végén a mesterek egy közöset táncoltak. A végén Julio Balmaceda mondott egy kis beszédet, amiben a sztárok fellépését a tavaly elhunyt nagyszerű tangó-táncosnak, Omar Vega-nak ajánlotta. Közben előkerült az özvegy és a két kisgyermeke is, a közönségtől egy hatalmas részvét-tapsot kaptak. A sztárok közül csak Pulpo és Mariana Flores ment oda puszit adni a gyászoló családnak (ebből is látszik, hogy ők a legközvetlenebb, legemberibb tanárok az összes közül). Otros Aires-ék ekkorra már elfáradtak, úgyhogy érzékeny búcsút vettünk barátainktól. Miguel említette, hogy Áron meghívta a bandát az augusztus végi budapesti tangófesztiválra, de valószínűleg nem tudnak menni, mert BsAs-ben lesz fellépésük...


A milonga végén már inkább bulis zenék mentek, kicsit mi is riszáltunk egyet Jucussal, aztán a bulizó tömeget videóztam és fotóztam... :-) Végül már hiába jöttek újra tangó zenék, mi már szedtük a cipőfánkat, és mentünk haza. Lent az előtérben még kattintottunk pár közös fotót... aztán az utcán találtunk egy érdekes táblát, amin szerintünk egy olyan emberke pózol, aki a frissen szerzett tangó-diplomáját mutogatja! Úgyhogy mi is leutánoztuk a figurát (lásd galéria!). :-)) Aztán fogtunk egy taxit, és elvittük haza. :-) Otthon fogat mostam, és aludtunk. :-)

Órák amiken voltunk:
1. Eduardo Cappussi & Mariana Flores: Milonga murguera
2. Norberto "El Pulpo" Esbréz: Basic ganchos
3. Cecilia González: Women's technique

Már fél éve házasok! :-)

Arra ébredtünk, hogy fél éve éppen az esküvői lagzin ebédeltünk! :-) Itt most elvileg ugyanúgy ősz van, mint szeptember 20-án Magyarországon... csak az időjárás egy icipicit jobb (25 fok, napsütés). De még mindig ugyanúgy szeretem a Feleségemet! :-)))

Megint csak 4-re mentünk órákra, mert az első két óra azokkal a tanárokkal lett volna akiket nem szeretünk. Bár tudtuk, hogy ma se kötik be a netet (valahogy volt egy ilyen megérzésünk), azért mégis vártuk, hogy valaki csengessen. Egyszercsak csörgött a telefon... én vettem fel, bemutatkoztam ("vagyok Bence"), mire egy pasi valami famíliáról érdeklődött, erre én azt mondtam, hogy "vagyok túrista". Aztán le is tette. Remélem nem a telefontársaság embere volt, hogy jönne a modemes kolléga ha alkalmas. :-) A biztonság kedvéért felhívtam (mobilomról) a tulajt, és szépen elmagyaráztam neki, hogy "Egy férfi hívj engem itt apartman, és én nem értem. Kérem hívj Telefonica most! Köszönöm.". Elvileg megértette, és mondta, hogy jóvan, hívja a társaságot. Pár perc múlva visszahívott a vezetékesen (állítólag a mobilomat nem tudja hívni), és azt mondta, hogy majd holnap! Mivel holnap szombat, ezért ez megint hétfőt jelent, magyarul soha. Ez van. Szórakoznak itt velünk, nem bírnak egy ilyen egyszerű dolgot elintézni!! Amúgy március 10-én délután 4-kor járt itt valaki a telefontársaságtól, be is dobott egy értesítést... de én azt hittem, hogy valami takarítónő járt itt, és nem tudott bejönni. Na mindegy. Többet nem érdemes erről a témáról írni, biztosan unjátok már!

Az első óráról pár percet késtünk, de a tanárok - Sebastian Arce és Mariana Montes - sem voltak még ott. Pár perc múlva mindketten megjöttek, és kezdődött az óra, ami arról szólt, hogy "hogyan lépkedjünk egymásba" (ezt Sebastian fogalmazta így), azaz ne lépkedjünk kifelé a "kis intim szféránkból", ha közeltartásban táncolunk. A lényeg, hogy mi értjük! :-) Óra közben nekem egyszercsak megfájdult a derekam. Aztán elmúlt. Aztán megfájdult a lában, ez is elmúlt. Utána a kezemben éreztem valamit, amjd végül egy általános betegség-érzésem lett. Na, asszem megfázhattam valahol (hideg ez a 25 fok nagyon), mert egyre többet tüsszögtem és állandóan az orromat kellett fújnom. Azért valahogy kibírtam az óra végéig...


Utána át kellett mennünk egy másik épületbe, ott volt Pulpo-nak a kezdő órája. Jucus nem értette, hogy miért megyünk kezdő órára, de én kíváncsi voltam a "pulpero tánc" alapjaira is! Hát, ez az óra tényleg kezdőknek való volt, semmi gancho vagy lábösszegubancolás, csak egyszerű lépések... valahová biztosan eljutottak innen, de ezt mi nem vártuk meg, mert akkor már eléggé rosszul éreztem magamat. Így megmondtuk Pulpo-nak, hogy hazamegyünk, de majd holnap találkozunk az utolsó óráján. Mondta, hogy az ő teste is mindenfelé sajog, a sok milongától és órától, de valahogy kibírja. És akkor megkérdezte, hogy jövő hét csütörtök-pénteken itt leszünk-e még, mert tart egy szemináriumot a lakásán! Elfogadtuk a meghívást, bár csak csütörtökön tudunk majd elmenni. Majd a holnapi órán megbeszéljük vele a részleteket. Amúgy ezen az órán kiderült, hogy Pulpo a magánéletben is együtt van partnernőjével, mert egy akkora csókot nyomott a szájára, hogy azt nem lehetett félreérteni. :-)


Mentünk is gyorsan haza, ahol én végre lepihentem, kicsit tévéztem, aztán kicsit aludtam is. Éjfél körül már jobban éreztem magam, úgyhogy azt terveztük, hogy elmegyünk egy közeli milongára. Össze is szedtük magunkat, és gyalog indultunk el a pár utcára lévő helyre. Csak 40 peso készpénzünk maradt, így messzire most nem tudtunk eltaxizni. Na, a házszám ahol a milonga meg volt hirdetve, nem is létezett... Mivel a környéken pénteken nem volt más milonga (csak az Ideal, ami viszont kettőnknek 50 peso), így inkább beültünk egyet vacsorázni (ünnepi vacsora!). Megint a sarki (galambos) vendéglőbe mentünk, de most egy másik utcáról közelítettük meg, és így átmentünk egy háztömbön, ami buli-paradicsommá lett átalakítva! Üzletek, éttermek, szórakozóhelyek, kisebb színházak, ahol humorista-estek és koncertek vannak néha... szuper ez a hely! És rengeteg ember volt mindenfelé! Még Pulpo asszisztenseivel is összefutottunk, ők is akkor vacsoráztak (ezen az estén nem volt CITA milonga, mindenkinek szabad estéje volt). Az egyik helyen épp Beatles emlékkoncert ment, de arra se volt lég a pénzünk... Sebaj, megint nagyon finomat ettünk (ugyanazt mint legutóbb, de most én csirkemellet kaptam comb helyett)! Ráadásul még maradt is 5 pesonk... :-)) Szép lassan hazasétáltunk, és egy jó nagyot aludtunk! :-)

Órák, amiken voltunk:
1. Sebastian Arce & Mariana Montes: The space within the couple
2. Norberto "El Pulpo" Esbréz: Leg work combinations