Legalább 15 boltot bejártunk, de nekem valahogy egyik sem volt szerelem első látásra, ráadásul az árak is jóval megemelkedtek, úgyhogy már biztos, hogy nem 5 párral térek haza. Sebaj, egy is elég, ha az az igazi :-) Az egyikben (Fabio Shoes) végül Bence talált magának 2 vagány modellt, egy sárgát és egy piros-feketét - egyelőre csak az utóbbit vette meg!
A sétánk során útba ejtettük a Parlamentet (Palacio del Congreso) is. A hőség miatt csak pár percre álltunk le fotózni. Természetesen ez is monumentális volt, bár én hiányoltam a teret körülötte, túlságosan körbe van építve.
Miután az utolsó cipőboltból is kijöttünk, még beugrottuk egy "supermercado"-ba. A kínálatot tekintve erősen honvágyunk van, friss áru alig van, inkább csak előrecsomagolt, és valahogy mindennek más az íze, mint otthon (Ági mézes csirkéjét akarom!!! Bence). A gyümölcsök viszont csodálatosak! A görögdinnye nagyon finom... :-)))
Hazafelé taxiztunk, ez nekem mindig nagy élmény! Itt mindegyik taxis és autós teljesen őrült, elképzelésem sincs, hogy zajlik itt pl. egy vezetés oktatás. A felfestett sávok mintha nem is léteznének, az indexet szinte csak a buszok használják (néha), a motorosok kb. 1 cm közel mennek az autókhoz, jobbkéz szabály nem létezik. Mindezek ellenére mégsincs káosz. Persze azért gyakori az átlátszó ragasztószalaggal rögzített törött első vagy hátsólámpa, vagy akár egy kocsi egész hátső része (főleg taxiknál). És a visszapillantó tükör is sokszor hiányzik :-)
Épségben hazaértünk, a tulajjal viszont nem sikerült sokat intézni. Az építkezést nem találta problémának (mivel "csak" reggel 8-tól délután 5-ig dolgoznak a munkások) és csak annyit tudott megígérni, hogy beszél a portással, hogy javíttassa meg az alattunk lakó mennyezeti ventillátorát (aminek a folytonos zizegése-csipogása állandóan felhallatszik).
Majd elfelejtettem: végre kipróbáltam (ettem) alfajorest! Ezt is csak itt lehet kapni - krémmel töltött piskótaszerű keksz, amiről inkább egy könyvből idézek: "lehetetlen egyszerre csak egyet enni ebből az isteni süteményből, ezért van többes számban!" Puha és omlós, többféle ízben van. Hazafelé hagyok helyet a bőröndben, hogy minél többet importálhassak belőle Nektek (is) :-)))
Egy kis pihenő után éjfélkor a Parakultural nevű milongára taxiztunk, ami a Salón Canning nevű helyen van. A söfőr nagyon kedves volt, kérdezgetett, és a "milonga" szó hallatára egyből tangós hullámhosszra váltotta a rádióját. Ez a közvetlenség amúgy szinte mindegyik taxisra jellemző, imádnak társalogni és egyáltalán nem zavarja őket, hogy nem beszéljük a nyelvüket! De az emberek többsége is ilyen, közvetlenek és nagyon lazák.
Ezen a milongán is zsúfolásig tömve volt a parkett. A kis helyen való táncolás sokszor fárasztóbb, úgyhogy 1-2 tanda után le is ültünk. És akkor megtört a jég, végre felkértek! Csakhogy a nemtangósok is értsék: a férfiak távolról "cabezeo"-val, vagyis szemezéssek kérik fel a nőket (vagy akár fordítva). Ha az illető biccentéssel elfogadja, akkor a férfi már bátran odamegy a nőhöz és a parkettre kíséri. Így elkerülhető a szóbeli elutasítás, ami mindkér fél helyzetét megkönnyíti. Az otthoni milongákon ezt nem mindenki tartja be, itt viszont csak így működik a felkérés. Én végül egy amerikai és egy francia férfival táncoltam, nem nehéz kitalálni, hogy az utóbbi volt a jobb :-))
A milongán fellépett a "La Típica Criolla" nevű zenekar, ami szuper volt! Az énekesnek ámulatba ejtően jó hangja volt, teljesen átszellemült a zenére, egyszerűen nem tudtuk levenni róla a szemünket. Ritkán látni ilyen előadásmódot, csak úgy sugárzott. A táncosok többsége amúgy külföldi volt, így az első táncom egy argentinnal még várat magára. A napokban felkeresünk majd egy helyi tánciskolát is.
Hajnali 3 után értünk haza, már aludtam mielőtt a párnára tettem volna a fejem... :-)
