Még mielőtt rátérnék a csütörtöki eseményekre, szerdáról van még egy sztorim: amikor hazafelé taxiztam a cipőboltból, arra lettem figyelmes, hogy a taxis egy kis zseblámpával világítja a műszerfalat, és valamit nézeget. Utána esett le, hogy a bolondja nem kapcsolta fel a fényszórót, ezért a műszerfal sötét volt. És ahelyett, hogy felkapcsolta volna az autó lámpáját, inkább elővett egy kis zseblámpát, és azzal nézegette a műszerfalat... hihetetlen, hogy milyen furák ezek a taxisok. Éjjel se szeretnek lámpát használni, sok taxis rohangál kivilágítás nélkül. Úgyhogy jobb kétszer is körülnézni... :-)
A csütörtök is a szokásos módon indult: lementem az utcára a nótbukkal, és a kávézó előtt lopva a vezetéknélküli internetet, leszedtem az emaileket. Utána Jucus megírta a válaszleveleket, és én újra lementem, hogy elküldjem őket. Aztán vissza, majd újra le a netkávézóba. Ott tettem fel a blogot, és intéztem az egyéb ügyeket. Így el is ment már 2-3 óra a napunkból......
Kora délután Jucussal útnak indultunk, elmentünk a Carlos Gardel utcába, hogy jegyet vegyünk a tangó show-ra. Metróval mentünk... amikor lementünk a lépcsőn, épp egy raggie zenekar játszott egy jó számot! Teszek fel róla videót! Hamarosan megérkeztünk a Carlos Gardel utcához, rövid keresgélés után rájöttünk, hogy a sarkon álló épület lehet a színház. Egy kis ajtón sikerült is bejutnunk. A hely igazából egy színház és egy puccos étterem ötvözete, az asztalok mellől lehet nézni a színpadi show-t. Persze az asztalok a színpadra merőlegesen vannak elhelyezve, szóval mindenki forgathatja a fejét 90 fokkal erre-arra... Na szóval megérkeztünk, és szerettünk volna jegyet venni másnap estére. Erre egy hapsi a kezembe nyomott egy telefont, azon keresztül kellett a foglalást intéznem. Azt nem értettem pontosan, hogy mennyibe kerül a jegy, de valami 60 peso-t mondott a nő... Miután elbetűztem a nevemet, kérte a bankkártyám számát és a titkos kódját, biztosítékul, ha mégsem jönnénk el (levonnák a kártyámról a pénzt). Na még mit nem..... eszem ágában sem volt megadni a kártyám adatait. Nagy duzzogva így is elfogadta a foglalást, aztán megismételte az összeget, de ekkor már valami 300 valahány peso-t hallottam... Na jó, itt már el is döntöttem, hogy ha ennyire macerás a dolog, és valószínűleg nagyon drága is, akkor hagyjuk az egészet. Megköszöntem a segítséget, és már kint is voltunk az utcán...
Elmentünk egy közeli cipőboltba, hogy a cipőre váró magyar tangóslányok kérésére megnézzünk pár cipőt. Már a bolt előtt jártunk, amikor a közelből egy sikítást, majd kiabálást hallottunk. Egy fiatal suhanc rohant ki egy boltból, és futott jó gyorsan... A boltból egy nő is előkerült, aki feltehetőleg azt kiabálta, hogy "tolvaj, fogják meg!!". A menekülő tolvaj egyszercsak visszafordult, és felénk futott... Jucus visszatartott, nehogy beavatkozzak a helyi incidensbe. Szerencsére egy arra mendegélő járókelő útját állta a menekülő tolvajnak, és egy jól irányzott lábmozdulattal úgy hasbarúgta a suhancot, hogy az összenyeklett, és elejtette a lopott mobiltelefont. Szegény tolvaj tovább is rohant, immár a zsákmány nélkül. A nő visszakapta a mobilját, mi meg fellélegeztünk. Csak akkor vettem észre, hogy a tolvaj miért fordult vissza, és miért felénk futott: az utca másik felében épp egy rendőrautó állt, mellette egy narancsruhás rendőr bambult felénk. :-) Sajnos mindez olyan gyorsan történt, hogy elfelejtettem videóra venni. Hogy mik vannak! :-)
A kis kaland után bementünk a cipőboltba, ahol Jucus az otthoniak kérésére próbálgatta a cipőket, én meg fotózgattam (titokban, mert tilos a boltokban a fotózás). Miután az egyik cipő sarka veszélyesen eltávolodott a cipő talpától (gyártási hiba?), gyorsan kimenekültünk a boltból.
Az én ötletem volt, hogy visszafelé ne metrózzunk, hanem sétáljunk. Persze az eső most is váratlanul jött... Így hát betértünk egy étterembe, ahol természetesen többféle csirke-étel is volt az étlapon (lásd a Picasa albumot: Pollos = csirkék). Sajnos a csirkémre valami fura szószos kolbász is rákerült, de ettől még jóízűen bevágtam a tányér tartalmát (kivéve a kolbászkarikákat). Jucus apróságokat (mármint kisebb méretű ételeket) evett és kávézott... Mire végeztünk, az ég is kitisztult. És a ruháink is, amiket előző nap adtam be a mosodába, úgyhogy arrafelé vettük az irányt!
A következő megállónál már metróra szálltunk, vissza egészen a Callao-ig. Ott bementünk a nagy zene- és könyvboltba, a "Zivals"-ba. Annyira jó az a hely!!! Mindegyik CD-be bele lehet hallgatni, elég a vonalkódját a leolvasó-lejátszó gép alá tenni, és már indul is a bemutató (mindegyik számból 45 mp). Végülis 2 CD-t vettem (az Otros Aires élő koncert-albumát, és az Electro Tango második részét). Innen egy INTERNET feliratú helyre mentünk, ahol végre videókonferenciálódhattunk az otthoniakkal. :-)
Persze a mosodát sem felejtettük el, mentünk is a zsák tiszta ruháért! :-) Hazafelé megálltunk egy kis parkban, a játszadozó gyerekeket nézegetni, és fotózgatni. Készült néhány jó kép! :-)
Itthon kipihentük magunkat, és hajnali fél 1 után elindultunk a La Ideal-ba a milongára. Sajnos nagyon kevesen voltak... és épp amikor odaértünk, akkor ért véget egy táncbemutató. Amikor elkezdtünk táncolni, egy kis meglepetés ért minket: a ventillátorok olyan erősen fújtak, hogy Jucus ruhája (a menyecskeruha!!) majdnem a nyakába ugrott! Nem győztük lenyomogatni a ruhát, közben sokan rajtunk mosolyogtak... Végülis 1 tánc után le is ültünk. Én felajánlottam, hogy hazamegyek egy másik ruháért... Így is történt, szerencsére 20 perc alatt megjártam az oda-vissza utat. Az új ruha már jobb volt. :-) Egy zenekar is fellépett, de nem voltak valami energikusak, gyenge tapsokat kaptak... A népek elkezdtek hazaszállingózni, a terem kezdett kiürülni (már egy magyar milongára hasonlított a hely). Jucus nem talált megfelelő táncpartnert, így most ő is csak velem táncolt. Zárásig maradtunk, 3-ra értünk haza.
