Ez a lakástulaj egyik kedvenc szava az amerikai dollárra. Természetesen nem ért ide 11-12 között, de legalább délben telefonált, hogy fél órát késik. Egyből a jó hírrel kezdte: egy hét múlva bekötik az internetet! Juhhé!! Persze fizetni addig is ugyanannyit kell a lakásért, így egy kicsit átverve érezzük magunkat. A lakbér egy részét dollár helyett peso-ban fizettem, ehhez 3.66-al kellett felszorozni az összeget. A smucig tulaj 944 helyett a pontos összeget, 944.28 peso-t kért, amit még fel is kerekített 944.3-ra. Amikor megkérdeztem, hogy az internet hiánya miatt mennyi kedvezményt ad, nagylelkűen elengedte a 30 centavo-t!!! Ez ám a kedvezmény!! :-)
Miután a tulajt kitessékeltük, elindultunk a szokásos wi-fi kereső körútra... mivel még mindig csak ingyenes vezetéknélküli internettel rendelkező helyekről tudjuk a blogot és képeket feltölteni. Most egy új helyre ültünk be, de itt is csak pizzát tudtunk enni. Miután elintéztük a pizzát és az internetes dolgokat, metróra pattantunk, és ismét a Carlos Gardel megállónál kötöttünk ki. Innen csak pár saroknyira volt a 2 újabb cipőbolt, ahol eddig még nem voltunk.
Az első boltban egy nagyon aranyos, idősebb néni fogadott minket, aki szerintünk valami helyi cipőkészítő híresség lehet (Lolo Gerard). Na itt mindkettőnknek megtetszett 1-1 pár cipő. Én egy teljesen feltűnésmentes, krokodilbőr-szerű anyagból készült cipőt vettem meg. Jucus még csak félrerakatta a türkizkék cipőjét, mert előbb még a szemközti boltot (Tango8) is meg akarta nézegetni.
A másik boltban hosszas nézelődés után egyikünk sem talált megfelelő cipőt, csak én vettem 3 tangó CD-t (összesen van rajtuk 2 jó szám, szóval utólag kiderült, hogy pénzkidobás volt). Végül az első boltban Jucus is megvette a türkiz cipőcskéjét, így indulhattunk vissza a metróhoz. A metróállomás mellett volt egy kis feketepiac jellegű bazársor, ott vettem egy (vélhetően nem eredeti) DVD-t 10 peso-ért, melyen Nicolas Cage legújabb filmje található. Na, ennek a minősége sem DVD-minőség... de talán így is megnézem majd...
Mivel már jól fel voltunk pakolva (Notebook, cipők, CD-k, esernyő stb.) így előbb hazafelé vettük az irányt, a mosodát és a boltot utána akartuk útbaejteni. Itthon persze egyből kidőltünk, és már nem mentünk sehová, csak milongára.
Hajnali fél 1-kor indultunk el a "La Ideal" nevű helyre - eddig tehát minden este máshová mentünk tangózni! Eddig ez volt a legjobb milonga, a hangulat és a helyszín tekintetében is! Jó sok hely volt a tánctéren, pedig az étterem tömve volt emberekkel. Amikor megérkeztünk, épp egy táncbemutató ért véget (nem baj, hogy lemaradtunk róla, mert amolyan színpadi, nőpörgetős, dobálgatós tangónak tűnt). Miután átvettük a cipőket (én az új cipőben mentem!), már mentünk is táncolni. Az első tanda után mondtam Jucusnak, hogy bátran szemezzen... Na, egyből kifogta magának a legpiperkőcebb, legizzadósabb idős pojácát, aki 3 milonga-szám erejéig rángatta ide-oda szegénykémet... Ráadásul a tanda vége után az elválasztó zenére sem engedte el az ürge, hanem táncoltatta, pörgette. Na, mikor végre visszajött hozzám, teljesen el volt kenődve, hogy mivel így ráizzadt a hapsi, már senki nem fogja felkérni. De még felkértem én is, és egy másik pasi is, szóval jól alakult az este.
A legnagyobb durranás a zenekar volt, melynek neve: "Sexteto Milonguero". Nemcsak a banda játszott félelmetesen jól, de még egy virtuóz énekesük is volt!!! Az a srác egy félisten!!! Olyan volt, mint egy rockbanda énekese, nagyon bulis hangulatot teremtett! Majd teszünk fel videókat a YouTube-ra, ezt nektek is látnotok kell!! :-) Közben az élőzenére még egy páros fellépett, de ők is olyan erőlködős tangót táncoltak, ami nekünk annyira nem tetszik... Végül 3 előtt nemsokkal indultunk haza, de előtte még odamentünk a zenekar tagjaihoz, hogy van-e esetleg CD-jük amit megvehetnénk. Volt!!! :-)
Hazafelé az Obelisco-nál még készítettünk pár fotót, így a memóriakártya meg is telt. Hazajöttünk, belehallgattunk a zenekar CD-jébe (nagyon jóóó!!!), és elaludtunk.
