Már nem tudtam visszaaludni (füldugón kerezstül is hangos volt a kalapálás), úgyhogy elkezdtem e-mailben intézkedni a költözésünk ügyében. 3-4 óra e-mail váltás és Skype-olás után sikerült végre elérni, hogy az apartman-közvetítő cég felajánlja a lakáscserét. A tulajt és egy angolul is beszélő kollégát fél 3-ra küldték hozzánk. A kaución felül 3 heti pénzt kaptunk vissza, tehát nem buktunk sokat. Taxival mentünk az ingatlanirodába, ahol elkezdtünk válogatni a lehetőségek között. Mindegyik drágább volt mint az előző, kb. 100-250 dollárt kellett volna ráfizetni. Végül egy belvárosi lakás tulajával sikerült találkozót megbeszélni. Amíg a tulajra vártunk, elmentünk egy közeli helyre enni (igen, ez is véletlenül épp McDonald's volt, de csak ennek volt jó nagy emeleti terasza)...
A tulaj 1 óra múlva jött értünk az irodába, és autóval vitt minket és a csomagjainkat a kiadó lakáshoz. Nagyon jó fej hapsi, vicces, sokat beszélgettünk, pedig alig a felét értettük (ő sem beszél angolul). A lakás nagyon jó helyen van, kb. 100 méterre a Nagy Fehér Oszloptól (Obelisco). Ennek persze hátránya is van: éjszaka is állandó hangos morajlás jön az utca felől... pedig nem is az utcára néz az ablakunk. Megnéztük a lakást, amit aranyosabbnak találtunk mint az előzőt. Végre normális fürdőszoba van, és a berendezés is kellemesebb. Amúgy ez a lakás is elég zajos... ajtónyitás-csukás, lift, lépkedés, beszélgetés hallatszik néha az épületből, kintről meg a nagy morajlás, dudálás, és valami ismeretlen eredetű csengetés (mintha villamos lenne, de nem az). És az internet (wi-fi) sem működik. A tulajjal abban maradtunk, hogy most itt alszunk egyet, ő megpróbál utánanézni az internetnek, mi meg eldöntjük, hogy maradunk-e. Ha nem, akkor csak 1 éjszakát kell kifizetni. A zajok és az internethiány miatt úgy döntöttünk, hogy nem maradunk (de másnap reggel meggondoltuk magunkat, szóval úgy tűnik maradunk).
Miután a tulaj elköszönt, lementünk enni. Ismét egy Los Inmortales nevű pizzériába mentünk, ezúttal egy közepes pizzát ettünk meg ketten (így olcsóbb). Már majdnem indultunk, mikor egy hajléktalannak tűnő árus bejött, és minden vendég asztalára letett egy csomag zoknit. Persze nem vettük meg, de lefotóztam. :-)
Vacsora után feljöttünk és lepihentünk... elvileg milongára is mentünk volna, de én olyan fáradt voltam, hogy megint csak alvás lett belőle. De már Jucus is álmos volt.... és végre kialudtuk magunkat! :-)
