Először a közeli Bauen Hotelbe tértünk be, hogy átvegyük a CITA regisztrációval kapcsolatos csomagot (tagsági kártya, jegyek, órarend, térkép, stb). Itt minden rendben zajlott, a szervezők nagyon kedvesek voltak. Ezután net után kutatva a Free pizza-ba ültünk be, hogy feltöltsük a blogot, levelezgessünk és beszélhessünk kicsit az otthoniakkal is. Szerencsére sikerült :-) A felszolgáló csaj egy átlag argentinnál is érdeklődöbb volt, többször odajött beszélgetni az asztalunkhoz - Végül rávettük egy közös fotóra is :-) Eddig akikkel milongákon kívül (taxi, étterem, bolt, stb) szóba elegyedtünk, mindegyikük túl nehéznek találta a tangót, hogy elkezdje megtanulni - ezt sem gondoltam volna! A tangósközösség, csak látszatra nagy - jópárszor belefutottunk már ismerős arcokba :-)) Na jó, tényleg sokan vannak és rengeteg a milonga!!
A pizzériában elég sokat elidőztünk, hazaugrottunk ejtőzni egyet, majd 6 előtt felkerekedtünk. Elmetróztunk egészen a Plaza Italia-ig - ez a rész nagyon hasonlított a városligethez. Itt van az állatkert és a botanikus kert is, amelyek lassan zártak, de azért még érezni lehetett a vasárnapi nyüzsgést - még tartott kirakodóvásár, nagycsaládosok sétálgattak mindenfelé. A botanikus kertbe (Jardín Botánico) még be tudtunk menni egy fél órára. Bár a nap már lemenőben volt, nekem így is nagyon tetszett. A kert gyönyörű, harmonikus, ráadásul az egész hely egy igazi macskaparadicsom! Mindenféle színű és formájú cicák boklásznak mindenfelé :-)) Legszívesebben mindegyikkel játszottam volna, a legtöbbjük nagyon barátságos volt, nagyon jól mutattak a pázsiton :-)) Ha lesz időnk, majd visszajövünk még ide, mert napsütésben még szebb! Szép fotókkal és néhány óriás szúnyogcsípéssel távoztunk... (az egyik pont Bence fenekét csípte meg :-) )
Ezután továbbmetróztunk a külváros felé, hogy felkeressük a La Glorieta nevű milongát. A környék szebb, mint a belváros, bár itt is sok koldust láttunk. Ez amúgy főleg a metróra és az aluljárókra is igaz, zenészek, árusok, kisgyerekek próbálnak kéregetni vagy eladni amilyük csak van (sütemény, újság, CD-k) - nagyon szomorú ezt látni. A milonga felé vezető úton egy szines kis piacba botlottunk, amelynek a közepén egy argentin fickó gitározott. Kicsit nézelődtünk, fotóztunk, aztán továbbmentünk. A milonga nagyon különleges volt, egy fedett kör alakú oszlopcsarnokban van, hasonlít a Műcsarnok teraszához. Nemsokkal azután, hogy megérkeztünk már kezdődött is a milonga (előtte óra volt), nagyon kellemes volt a szabad levegőn táncolni! Ezúttal Bence is felkért egy nagydarab kínai csajt, akit már 2 éve is látott itt milongákon - és végre nem bánta meg :-) Nekem egy argentin és egy kanadai pasi jutott, mindkettő pozitív élmény volt :-)
Nem maradtunk sokat, mert egyrészt a metró csak 22:30-ig jár, másrészt időben haza kellett érnünk a CITA megnyitó miatt! Szerencse, hogy van közvetlen metróvonal, így egy jeggyel (1.10 peso ~ 77 Ft) akár a város másik felébe is el tudunk jutni viszonylag hamar!
Este bőven 11 után indultunk a Nino Bien nevű milonga helyre, ahová a megnyitót szervezték. Ennek azért is örültem, mert itt még nem jártam! Elég sokan voltak, de szerencsére sikerült ülőhelyet találnunk. Táncolgattunk is, főleg a cortinákra, amelyek neotangók voltak (végre!). Ezúttal is a Sexteto Milonguero (kedvencünk) volt a meghívott zenekar! :-)) Bence összeismerkedett az énekessel (aki egy félisten...) Javier-rel, még az is lehet, hogy sikerül meghívni őket Magyarországra! A zenekar után kezdődött a megnyitó - 3 táncbemutatóval és a tanárok bemutatásával (nagyon sokan vannak!), jó volt nézni őket! Bence teljesen belelkesült, fel-alá járkált kezében a fotómasinával :-) A tanárok közösen táncoltak egy számot, majd folytatódott tovább a milonga. Én táncoltam párat, többek között egy fura fazonnal is, aki egyfolytában megpróbált a lábaival körémgabalyodni (nem Pulpo volt!), majd beganchozni és miután mindeközben majdnem feldőltünk, illem ide vagy oda az első szám felénél leraktam (ilyet még sosem tettem)...ezen persze teljesen megsértődött, hogy hogy mertem félbeszakítani a művészi produkcióját, de egyszerűen annyira kényelmetlenül és kellemetlenül éreztem magam "tánc" közben, hogy muszáj volt. Utána boldogan mentem táncba egy argentinnel, akivel már tényleg tangóztunk.
Végül már eléggé fájt a lábam, mivel a zsúfolt parketten az ember elkerülthetetlenül szerez egy két horzsolást, de amúgy is kidőltünk 2 körül, úgyhogy fogtunk egy taxit. Hazafelé egy éjszakai pillangó illegette magát az út mellett, a taxisofőr mellékesen megjegyezte, hogy "hombre" vagyis nem nő hanem pasi volt! Hűűű, de bizarr látvány volt... De azért szerencsére tudtunk aludni :-)
