Korán érkeztünk a tangós negyedbe, még alig volt néhány utcai árus, és turisták is csak elszórva voltak megfigyelhetőek. De mire megtettünk egy kört a színes házak, vendéglők és tangós boltok között, már benépesedett a környék. Az árusok kipakoltak, a vendéglők előtt beindultak a "bedobólegények" (tunéziai módra terelgették be az embereket), a tangótáncosok beöltöztek, és elkezdték a műsort. Három étterem előtt láttunk táncosokat, akik élőzenére táncoltak egymással, és néha a turistákkal. Persze mindezért pénzt vártak cserébe, de én nem nagyon láttam, hogy valaki adakozott volna... sajnáltuk is szegényeket, olyanok voltak mint a tangó-koldusok. Persze szépek voltak, és hangulatossá tették az utcát. Az egyik táncost felismertem, gyakran láttam a milongákon. Szóval sétálgattunk a tangós utcákon, be-betértünk az üzletekbe (mindenhol ugyanaz a bazári kínálat fogadott minket), némelyikben vettünk is valamit. Például egy "Tango Beatles" nevű CD-t, amin Beatles számok vannak tangós feldolgozásban. Jucus vett egy képregényt, a címe: Mafalda. Még nem akartunk itt kiköltekezni, ugyanis várt még ránk a tangós piac San Telmo-ban! De azért ebédelni kellett, így kiültünk egy étterem elé, velünk szemben épp tangózene és tánc volt. Jucus nem sokat evett, csak valami bagettet (itt "empanada"-nak hívják) és egy jegeskávét fogyasztott, ez utóbbi nem nyűgözte le... Én ismét kipróbáltam valami újat: rántott csirkemellet sültkrumplival! :-) Be kell vallanom, nem volt valami finom, a magyar csirke finomabb! Ebéd után még köröztünk picit a színes házak között a hatalmas tömegben (időközben tele lett az utca), aztán kimentünk a kikötőbe fényképeket készíteni. A kikötő vize koszos és büdös, nem időztünk ott sokat... Fogtunk egy taxit, és mentünk a B helyszínre, a San Telmo-i "Plaza Dorrego"-ra.
A taxis nem kapcsolta be magától a taxiórát, de amikor látta, hogy oda mutogatok, és aszondom hogy "taxióra", akkor kelletlenül elindította... De ezt meg is bosszulta, össze-vissza tekergett, zsákutcákon és kerülőkön át vitt minket a piacig (feleannyi út volt mint otthonról a tangós negyedig, mégis ugyanannyiba került). A tangós piac két részből áll: a kiindulópont egy piactér, a Plaza Dorrego, ami egy hagyományos piac jellegű placc. Onnan indul a Defensa nevű utca, amin végig piaci árusok, mutatványosok, művészek és táncosok gyűjtik be az aprópénzt a bámészkodóktól. Az árusok békésebbek, nem erőszakosak, inkább kedvesek. A mutatványosok viszont más tésztából vannak faragva: ha nem fizetsz akkor abbahagyják a műsort és elrejtik az arcukat, viszont ha meglátják hogy kamerázol, akkor követelőzve tartják a markukat. A piacon Jucus révületbe esett, kiült a mosoly az arcára, és csak járta, járta a sorokat... míg én igyekeztem mindezt fotókon megörökíteni. Aztán egyszercsak otthagytuk a piacteret, és elindultunk a pár kilóméter hosszú utcán.
Az utcán kezdetben több volt a mutatványos és a tangós piaci bodega, majd az egész átment a földre kipakolós bazári stílusba. Mindjárt az elején megtaláltam a kedvenc nénikémet, aki ugyanúgy mint 2 éve, dobolt és énekelt és trombitált, és aki nem fizetett, annak felmutatta a táblát: VIRÍTSD A LÓVÉT (angolul volt írva: Show me the money!). :-) Ez a mondat többször is elhangzott a szájából, nagyon jó videót készítettem róla (persze fizettem neki 2 peso-t). Jucust odahívta maga mellé, és egy kicsit együtt doboltak... :-)
Aztán még kivel találkoztunk... egy BŰVÉSSZEL!!!! :-)) Bemutatta nekünk a klasszikus kendő-eltüntető trükköt (a hüvelykujjast), de mutatott pár egyéb, érdekes trükköt is. Meg is vettem egy kis bűvész-csomagot, majd megmutatom otthon... :-) A lényeg, hogy nagyon jó volt végre egy Buenos Aires-i bűvészt látni munka közben!! A végén kezet fogtunk vele, és odébbálltunk. Nagyon sokmindent kínáltak az árusok, ezt leírni sem lehet, remélem a fotók visszaadnak valamit a kínálatból és a hangulatból (a képekre kattintva egyből eljutsz a Picasa albumhoz!). Persze itt is vettünk ezt-azt, majd mindegyikről teszünk fel képet. Egyet még fontos megemlítenem: egy öreg bácsikától akartunk venni tangó-kottákat, de nem ismertük azokat a számokat amikhez kottákat kínált. Így az egyiket elejétől végéig elénekelte nekünk!! :-) Olyan aranyos volt! Videóra is vettem... és amikor itthon megnéztük a videót, akkor láttuk, hogy a háttérben egy anyuka megpisilteti a kisfiát! A kis pucér feneke ott virít az éneklő bácsika feje mellett... :-))) Szóval voltak ilyen élményeink is. :-) Azért elég fárasztó volt ilyen sokat sétálni a nagy hőségben... Végül elértük az utca végét, és a rózsaszín párduc színű elnöki palotánál lyukadtunk ki.
Innen gyalog mentünk haza (bizonyám!!), mégpedig az én javaslatomra! :-) Asszem kezdem megszokni a mozgást... Útközben megálltam wifi-t lopni, és felhívtam anyóskámat Skype-on... anyukám sajnos nem volt elérhető. Jó kis séta volt, kellemesen elfáradtunk mire hazaértünk. Otthon megint egy kis pihenés és tévézés volt a program (nagyon jók az argentin TV-csatornák, sok film megy angolul, spanyol felirattal), majd elkezdtünk készülődni a milongára. Ekkor vettem észre, hogy baromira leégtem!!!! A kezem és a nyakam olyan vörös lett, mint a nyuszi szeme ha vakuzzák. Erről is láthattok fotókat a Picasa-n! :-) Az arcom foltokban pirult le egy kicsit, az nem vészes. De a nyakam.... ajajajajajjjjjj... :-) Jucus is lepirult kicsit, de az ő bőre jobban viseli a napot mint az enyém.
Most átadom a tollat Jucusnak, a milongáról ő fog írni! :-)
:-)) Most egész korán, már fél 11-kor kezdtünk készülődni, úticélunk ezúttal a Porteno y Bailarin volt! Nagyon élvezem, hogy eddig mindig más milongán vagyunk. Egyszerűen nem lehet betelni ezzel az érzéssel, hogy esténként akár 20 milonga közül is választhatunk! Taxiba pattantunk és 5 percen belül már ott is voltunk.. a hely kicsi, de hangulatos, tangós képek függenek a színes falakon. Viszonylag sokan voltak, de szerencsére a parkett nem volt zsúfolt, többé-kevésbé kényelmesen lehetett táncolni. És végül a pink-fekete cipőmnek is sikere volt, 2 olasz, 1 francia és 1 amerikai pasival táncoltam :-) A franciák ismét ezüst érmet érdemelnek, nagyon érzik a tangót. Az amerikai pasi pedig minden szempontból különleges volt - már a terembe belépve nem lehetett nem észrevenni: "egy nagydarab néger csávó" (Bence szavai), akihez hasonlót még sosem láttam tangózni! Amikor épp nem táncolt, akkor is a milonga ütemét énekelte, a kezével dobolta (a legapróbb ritmust is), nagyon érezte a zenét!! Muszáj volt felkérnem, addig szemeztem vele, amíg végül elfogadta a cabezeot! És mennyire jól tettem...csak úgy suhantunk a tánctéren, nagyon dinamikusan, lendületesen vezetett, látszott, hogy teljesen beleéli magát a táncba! Profi módjára táncolt, alig hittem el, hogy sikerült felkérnem! Legnagyobb meglepetésemre, viszont ő jobban el volt ragadtatva, mint én magam, minden tánc után teljesen le volt nyűgözve, olyannyira, hogy még Bencének is integetett, gratulált, stb. És olyannyira, hogy még egy tandát letáncolt velem, ami itt (BsAs-ben) nem szokás! Remélem a C.I.T.A-n még összefutunk vele, nagyon jó fej és szuper vele táncolni!
A milongán még láthattunk egy bemutatót igazán profi táncosoktól - bár amolyan színpadi műtangó volt, amit nem szeretünk, de azt látni lehetett, hogy rengeteg munka van belefektetve. Így inkább tisztelettel, mint élvezettel néztük. Kb 2 után jöttünk el a milongáról, méghozzá gyalog, nem taxiztunk :-)
