Leugrottam pénzt felvenni, hogy ha mégis jön a tulaj, akkor ki tudjuk fizetni. Azt elfelejtettem, hogy már éjjel óta egyfolytában esik az eső, így a kapualjban vettem egy esernyőt. Két közeli bank automatájából vettem fel pénzt, egyszerre 300 peso-t lehet kivenni (a felvétel díja +1500 Ft, legalábbis a hitelkártyámról). A másik dombornyomott Mastercard kártyám nem működött (az nem hitelkártya, hanem sima bankkártya), azt írta ki, hogy rossz PIN-kódot adtam meg. Fizetni viszont tudok vele boltokban...
A tulaj végülis nem jött, tehát az ingatlanos csaj sikeresen megbeszélte vele a dolgokat. Úgyhogy előbb gyorsan megírtam a blogot, összegyűjtöttem a fotókat, és már indultunk is az internet-paradicsomba, a McDonald's-ba.
Amíg a lakásban nincs internet (állítólag csak jövő hét közepén kötik be), addig csak ingyenes wi-fi helyeken tudunk netezni. A mekiben feltöltöttük a blogot, a képeket, és elintéztük az egyéb internetes ügyeket, közben Jucus evett is egy menüt. Én vettem egy szép nagy sütit, ami olyan töményen édes volt, hogy alig ettünk belőle.
Az eső még mindig esett... Kipróbáltuk a metrót, ami nagyon olcsó (1.1 peso egy jegy), elmentünk a Carlos Gardel megállóig, ahol felkutattunk egy-két cipőboltot. Egyik helyen se vettünk cipőt... Onnan eltaxiztunk egy újabb cipőbolthoz, majd onnan negyed óra esőben gyaloglással elértünk... igen, egy újabb cipőbolthoz, aminek a neve "Comme il Faut". Na itt végre megvettük Jucus első tangócipőjét!!! :-) A bolt női szemmel nézve nagyon tuti volt, a személyzet sürgött-forgott a vevők körül, hozták-vitték a cipőket. A cipőhöz Jucus kapott egy kétzsebes szütyőkét (a két cipőnek külön rekesz, hogy ne koszolják össze egymást), és még egy nagyobb szütyőkét, amibe az előbbit kell tenni. :-) A zsákmánnyal a hónunk alatt távoztunk, és egészen hazáig gyalogoltunk az esőben (meleg volt, szóval nem fáztunk meg, és csak alig lettünk vizesek). Közben figyeltem az autós forgalmat... ezek nem normálisak. Állandóan dudálnak, akkor is ha épp egy piros lámpánál állnak, és semmi okuk az idegeskedésre. Szerintem csak azért csinálják, hogy ne jöjjenek ki a gyakorlatból. (A lakásunkból is 15-20 másodpercenként hallunk egy-két hangos dudálást...)
A jó sok gyaloglás után itthon végre lepihentünk. Én már megint majdnem elaludtam, de Jucus most nem hagyott békén... :-) Úgyhogy valamivel éjfél előtt elindultunk az El Beso-ban lévő milongára, ahol még én sem jártam korábban. Bár nincs tőlünk messze a hely, a gyorsaság kedvéért fogtunk egy taxit. Ezúttal egy NŐI taxist fogtunk ki!!! Aranyos volt, egyből bekanyarodott egy egyirányú utcába a forgalommal szemben... majd mindezt az esőre fogta (ami ekkor már nem esett). :-)
A milonga helyszíne nagyon szuper!! És végre nem volt olyan zsúfolt a parkett, azaz kb. 1 négyzetméter jutott minden párnak. Bár a tanda vége felé itt is be tudott sűrűsödni a tánctér. Leültünk egy asztalhoz, ahonnan azonnal el is zavartak a hátsó sorokba a kanapéra. Kiderült, hogy ahová leültünk, az a sor a facér pasiké... A táncteret határoló négy oldalból kettőben csak férfiak ültek (egymással szemben), a másik kettőben csak nők. Ez csak az első sorra vonatkozott, mögöttük már keveredtek a fajok. Mi csak egymással táncoltunk. Én nem akartam mást felkérni (néha van ilyen időszakom), Jucusnak pedig nem tetszett a felhozatal. Csak néhány példa: volt egy tejcsokibarna, ráncos fejű kopasz bácsika, akit elneveztünk Pogácsának. Aztán volt egy Uri Geller hasonmás (ezzel jól kereshetne, de szerintem nem is sejti...), és egy kék Lacoste pólós (krokodil logóval) helyi lakos. Ezenkívül volt még nagyfejű, gülüszemű, csontvázarcú, torzomborz hajú résztvevő is, de Jucus valahogy egyiket sem szúrta ki magának. PErsze volt néhány normális kinézetű úr is, de ők meg nem szemeztek Jucussal... A nők szépek voltak, de én épp nem voltam udvarlós kedvemben. :-) A milonga vége felé volt egy rock'n'roll tanda is, volt aki erre is tangózott. Főleg az öreg bácsikák ugráltak a rokizenére, ami elég mulatságos (és elismerésre méltó) volt!
A milongáról fél 3 körül indultunk haza taxival. ÉS milyen taxist fogtunk ki!!!! Egy helyi hírességet, kinek neve: RODOLFO! Útközben büszkén mesélte, hogy mennyi elégedett utasa volt már szinte minden országból, majd mikor megérkeztünk (kb. 4 perc múlva), megmutatta a vendégkönyvét (ami tele volt beírásokkal) és néhány újságcikket, ami róla szólt. Egy közös fotót is csináltam vele, Jucussal és az újságcikkekkel. :-) Miután mi is beírtunk a vendégkönyvbe (angolul), elbúcsúztunk. Még felajánlotta, hogy ha hazafelé megyünk a reptérre, szívesen kivisz minket, csak hívjuk! :-)
A fárasztó nap után természetesen jót aludtunk. Én azt álmodtam, hogy egy esküvői autós menetet nézek, amint állandóan dudálnak......... (vajon miért?) :-)
