Vasárnapra egy kis sétát terveztünk. Már 2x is kiolvastam a Marina Palmer féle Tangó könyvet, amelyben egy amerikai nő BsAs-i élményeit írja le, mint tangótáncos. Egy ideig utcatáncosként dolgozott a calle (utca, ejtsd: káse) Florida-n, ami közel van hozzánk, így gondoltuk felkeressük a helyet, hátha látunk egy jó kis utcai tangót!
A délutáni hőségben útközben beugrottunk egy cukrászdába pár péksütiért, hogy megreggelizzünk. Itt amúgy mindegyiknek ugyanolyan édeskés kalácstésztához hasonló íze van, hiába más a formája, de azért finomak :-)
Hamar meg is találtuk az utcát, ami leginkább a Váci utcához hasonlít - souvenirboltokkal, éttermekkel, és elszórtan pár mutatványossal, zenésszel és vásárosokkal van teli. Betértünk a Galerias Pacifico nevű hatalmas plázába is, mivel az előző tulaj többször is ajánlotta, hogy mindenképpen nézzük meg, illetve Marina Palmer is ennek a mosdójában öltözött át a fellépésekhez... :-) Az épület egy egész háztömböt elfoglal, az elegáns külső meglepően patinás belsőt takar, gyönyörű mennyezeti freskóval, homlokzatokkal, szökőkúttal, ahová inkább kiállítást, mint plázát tudnék elképzelni. Itt csak egy könyvesboltba mentünk be, hogy megvegyük a Tangó könyvet, de valamiért itt (BsAs) egyáltalán nem lehet kapni! Már több helyen is megnéztük, de úgy látszik itt ez egy átlagos sztorinak számít. Pedig jó lett volna beszerezni angolul vagy spanyolul.
Pár pláza-fotó után már mentünk is tovább. Táncosokat most nem találtunk, de így is láttunk érdekességeket - találkoztunk egy lábbal-festővel, egy pantomim szoborral, egy énekessel és egy hárfással! :-) Végigsétálva az utcán egy gyönyörű parkba, a Plaza San Martin-ra jutottunk. Szeretem az itteni parkokat, belépve mindig olyan nyugalmat árasztanak, mintha nem is lennének körülöttük forgalmas utak. A San Martin ráadásul egy körforgalom közepén van. Hatalmas fái alatt sok ember nyüzsgött, sétált vagy épp aludt. Felfedeztünk egy órási ősfát, az ágai messzire elnyúltak minden irányban, csodálatos volt!
A tér közepén pedig egy kiállítás volt, méghozzá a United Buddy Bears (az Unicef szervezésében), vagyis a kiálított egyen-macikat minden nemzet a rá jellemző motívumokkal festette, dekorálta ki! Nagyon ötletesek voltak!!! Talán egy kicsit soknak tűnhetnek a Picasa-n, de nem tudtunk ellenállni, hogy a legtöbbjüket megörökítsük, olyan aranyosak voltak! :-) A magyar-macinak örültünk, de nem nagyon értettük mit ábrázol... persze a legnépszerűbb az argentin-maci volt Carlos Gardel-el :-)) A legötletesebb az amerikai-maci volt (Szabadság-szobor), de felkerestük még a szívünkhöz közel álló angol-macit, valamint Tunéziát és Indonéziát is :-)
Egy mozgó Helado (fagyi) árustól vettünk két többszörösen újrafagyasztott jégkrémet és elnyammogtuk az ősfa alatt a napsütésben - szép emlék marad :-) A fagyiárus amúgy kétszer rosszul adott vissza, utána ránk akart sózni egy szakadt 2 pesost - utóbbit sajnos egyre többször tapasztaljuk, ezeket az össze-celluxozott pesokat folyton alulra teszik, hogy csak utólag vegyük észre, máshol meg már nem tudunk túladni rajtuk...úgyhogy ezeket félretesszük megtakarításképp :-)))
Mivel Bencének még dolgoznia kellett elindultunk visszafelé, hazafelé még lőttünk pár fotót. Jó nagyot sétáltunk ma is! Ahogy hazaértünk nálam se-kép se-hang, aludtam, mint a bunda :-) Bence még blogot írt és elment a mekibe dolgozni (netezni). Mire visszaért én még mindig teljesen ki voltam merülve, a CITA és ez a város duplán kiveszi az ember energiáját.
Ma estére a Porteno y Bailarin milongát néztük ki (ahol a nagydarab néger macipapát is megismertem). Közel van, de mivel éjjel 1 után sikerült elindulni, inkább fogtunk egy taxit. Mire megérkeztünk épp egy táncbemutató ment, Bence pedig fel is ismerte a srácot - tőle vette a CITA-n a cipőket a Soy Porteno-nál :-) Szépen, tisztán táncoltak, jó volt nézni! A srác nagyon ügyes volt, többször is cifrázta gyors apró lépésekkel és végül akkora sikerük volt, hogy a közönség egy ráadás táncot is kért.
A fellépés után alig találtunk helyet, hogy átvegyük a cipőinket, annyian voltak. Asztalt kellett keresnünk, ahová letelepedhetnénk, úgyhogy kiváncsiságból átfurakodtam magam a tömegen, hogy megnézzem van-e szabad asztal a terem legvégében erre kiderült, hogy van még egy tánctér! Az egész helyiség "L" alakú, valószínűleg nem sokan tudtak erről, mert itt még nagyon sok hely volt! :-)) Le is ültünk egy asztalhoz, de aztán észrevettük, hogy ez a dohányzó rész és hiába mentek 1000-el a ventillátorok Bencét zavarta a füst. Úgyhogy visszamentünk az előző helyre (már itt is le tudtunk ülni, mert sokan hazamentek a bemutató után).
Itt egy (szerintem) profi argetint sikerült leszemeznem. Elég magas volt és úgy magához ölelt, hogy alig érte a lábam a földet :-) Amúgy aranyos volt és tényleg jól táncolt, de őszintén szólva nem sok szabad teret hagyott nekem, éreztem, hogy itt ő a főnök.. Mindenesetre örültem, hogy sikerült vele összehoznom egy tandát! Itt a profibb helyi táncosok nem nagyon hagyják magukat felkérni, esélyt sem hagynak egy cabaezo-nak, csak azoknak akiket ismernek.
Ezután Bence észrevette a Sexteto Milonguero igencsak jóképű énekesét! :-)) Persze a másik terembe ment. Na mondom, én most táncolok vele... úgyhogy én is átmentem, de csak nem nézett rám. Viszont macipapa itt ropta, úgyhogy a következő tandára el is vitt. Most sem volt annyira elemében, gondolom őt is kimerítette a CITA, de azért tudtam volna élvezni a táncot, ha nem kezd el tanítani közben... ezt nagyon nem szeretem, a milonga táncolásra való, ő pedig egyfolytában eröltetett egy forgást (gondolom nemrég tanulta), azthittem már sosem hagyja abba. Miután valahogy túltette magát rajta, hogy ez most nem fog menni továbbtáncoltunk, de ez azért visszavette a kedvemet a vele való további táncolástól. Gyakorolni a praktikán szokás! Épp készültem visszaindulni Bencéhez, de időközben már ő is átjött ide fotózgatni, videózni. Mindketten elfáradtunk, úgyhogy 4 után vettük a cipőinket és hazasétáltunk. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése